…

Azt mondták legyek önmagam,

Tegyem azt, amit a szívem diktál,

És én megtettem.

Majd álltam és eltelt egy pillanat,

Megvető szempár a színfalak,

Rossz lettem.

Annyi kétely, a bűntudat…

Hogy meghalok egyszer….

S ez túl mutat

Az élvezet adta perceken.

Azt mondták szabad nevetni,

Hogy szüksége van rá a léleknek.

De nem mondták, hogy tudom megtenni,

Ha félelem él bent a szívemben.

Mert eltorzult görcs lett a lelkemben,

Vádol és megbénít gyötrelme.

Pedig azt mondták legyek önmagam,

Tegyem azt, amit a szívem diktál,

De már nem tettem.

Majd álltam és eltelt egy pillanat,

Megvető szempár a színfalak,

Rossz lettem.

Ez a kettősség fojtogat,

Hogy nem leszek jobb már…

Törlöm a felszáradt foltokat

Semmissé vált mondatokká.

Azt mondták enyém a döntések joga,

Hogy fontos az egyéni véleményalkotás.

De a megfelelés súlyos horgonya

Apránként tépett cafatokká.

Bízni tudnék, ámbár

Feledhetném miket tettem?

Vagy egy újabb hazugsággá

Ezt is felemeltethettem?

Azt mondták legyek önmagam,

Tegyem azt, amit a szívem diktál,

És én megtettem.

Majd álltam és eltelt egy pillanat,

Máshogyan néznek a színfalak,

Újrafestettem.