Tavam tükrén

Itt vagyok, ha süt a nap, itt vagyok ha havazik.
Itt vagyok, ha a fákról a megbarnult levél esik.
Itt vagyok itthon, itt van az otthonom.
Itt vagyok, és kezeit mindszüntelen fogom.

Itt vagyok, mert kell nekem, itt vagyok, mert kellek neki.
Itt vagyok, ha hitét elkezdené elveszteni.
Itt vagyok, ha gyerekzsivaj fonja át a teret,
Itt vagyok, ha önmagamban bámulom az eget.

Itt vagyok, mikor a tavasz bimbóival köszönti.
Itt vagyok, ha az égen madár raj kezd körözni.
Itt vagyok vize minden cseppjében,
S itt van helye szüntelen elmémben.

Itt vagyok, hogy tisztán lássam magamat,
Itt vagyok, hogy kikapcsoljam agyamat.
Itt vagyok, mert csukott szemmel halad lábam,
Itt vagyok, mert fűzfám alatt van a házam.

Itt vagyok, mert itt valaki lehetek.
Itt vagyok, hogy megfogja kezemet.
Itt vagyok, mert fontos nekem, és én neki.
Itt vagyok, mert senki tőlem el nem veszi.

Itt ülök hűs árnyékú fáim alatt csendesen,
Itt vagyok, hogy hallgassam a természetet.
Itt lélegzem be a legfrissebb levegőt.
Itt csúsznak vízbe a megfáradt evezők.

Itt lebegnek a leggyönyörűbb csónakok.
Itt repülnek "csak, úgy el" a hónapok.
Itt értem meg, mit is jelent az elmúlás,
Itt él és hal több ezernyi kósza hullám.

Itt gágog mókásan a hadseregnyi kacsasereg.
Itt látom a tó vízében tükröződő arany eget.
Itt játszanak körbe-körbe az aprócska halak,
Itt lesz nagy öröm egy megszáradt kenyér falat.

Itt érzem igazán, milyen az élet,
Itt találom meg a valódi énem.
Itt olvasom el a kedvenc kis könyvem,
Mert itt lesznek valóságosak a könnyek.

Itt gondolok arra, mit megérteni nem lehet.
Itt érinti meg Isten legjobban a szívemet.
Itt a szél dalolja a legszebbik verseket,
Mert itt látszik Isten mosolya az ég felett.