Vigyél el!

Vigyél el! Ha szó a számhoz érhetne, ezt kérném csak csupán.
Veled lennék, ha tehetném innentől és ezután.
Kérlek szépen nézz most rám! Itt vagyok, el nem megyek.
Hadd érezzem újra azt, milyen mikor fogom kezed.

Annyi mindent mondanék, de nem találok szavakat,
Akárhányszor elkezdeném, a lélegzetem elakad.
Csendben várlak. Ég egy gyertya, kint sok kis tücsök ciripel.
Körbenézek, hátha látlak. Majd várok még és figyelek.

Ketyegő óra csüng fent a falon, megtöri a csendemet.
Gondolkozom ki is vagyok, s hol tart most az életem.
Mit is érzek, mit akarok? Van-e bennem félelem?
Az lennék, kinek kell legyek? Ezt őszintén megkérdezem.

Nem tudom. Nem tudhatom. Átjárnak a kételyek.
Belül mélyen, majd egyre kijjebb nagy erővel érzem ezt.
Várok még, de kérlek szépen, segíts nekem!
Főleg úgy, hogy szelíd szavad tanítsad meg értenem.

Itt vagyok. Tégy úgy velem, ahogy azt Te akarod.
Szívem minden részecskéjét én Neked odaadom.
Elég volt! Túl sok lett a felesleges fájdalom,
Szólíts meg, csak ennyit kérek, s érzem újra szárnyalok.