Úgy tetszik

Úgy tetszik, mikor az ègre felnèzve

elmosolyodik a szívem legmèlye.

Ekkor érzem azt, hogy valóság az élet,

és mindig a fény az úr a sötètsègen.

Mikor azt hinném az élet keserű,

borongós időben a nap újra felderül.

Élvezem azt, ami most vesz körül,

èlvezem, mikor a nap a szemembe tűz.

Élvezem a természet lágy ölelésèt,

a föld puha s meleg érintését.

És ahogy a szél a hajamba kap,

mintha a világgal együtt lèlegeznèk.

Selymes a fű kezeim alatt, selymes èrintèsèvel engem símogat.

Felhők gyűlnek fölèm, de nem úgy mint szokott. Hiszen folyton utaznak, mint holmi vándorok.

S ha úgy érzik az élet nehéz, könnyük hullajtják, és egy új tenger él.

Ha kinyujtom a kezem, tudom elèrem az eget.

Ő nekem él, ezért övé minden lèlegzetem.

Esik az eső, olyan hirtelen jő.

Gyöngéden esik rám, és hagyom, mert szeretem őt. Vizes a ruhám, teljesen átázott, s közben a hideg szél csontomig megrázott.

De nézd, megint derült ez ég, s megint rájövök az élet milyen nagyon szép.

Reggel újra felvirrad a nap, és a tegnap már a múlté.

Ő minden nap egy új esèlyt ad, egy esélyt, hogy ma tényleg igazán élj.