Meséld el az életet

Mesélj el egy szebb világot, meséld el az életet.
Mondd el azt is mit hibázom, mondd meg azt ha tévedek.
Mit jelent, hogy van felejtés, és ha tudod, hogy tegyem?
Őszinte és igaz ember kérlek mondd el, hogy legyek.

Álmaimban járok még, vagy már mindjárt felkelek?
Olyan, mintha ébren lennék, de mégsem, mégsem érzem ezt.
Mutass rá egy másik énre, s tedd hozzá; ez én leszek!
Adj még reményt kölcsön kérlek, s adj még hozzá éveket.

Mutasd meg, hogy merre menjek, s hol találom otthonom.
Lásd meg szívem izzó falát, s lásd meg azt, hogy hol romos.
Bárcsak tudnám mit érezzek, mit igen, s mit ne tegyek.
Hogy mit ellopott az idő tőlem, most az az ember legyek.

Érts meg úgy, hogy nem beszélek, s felelj nekem szótlanul.
Lásd meg szemem legmélyében, mi az mi belülről zúz.
Nézz rám úgy, hogy megismerjem lelked tükrén keresztül,
Valóságom, voltom lényét, s választ együtt keressünk.

A kimondatlan, súlyos szavak egy tömeget alkossanak.
Zúgó, erős, vad viharként egyesével hangozzanak.
S ez után, ha el nem mész, mesélj még egy történetet.
Nem számít, ha nem túl hosszú, egy a lényeg, Veled legyek.

De ha azt mondanád csendben legyünk, e csendnek is hangja legyen.
Hátha végre meghallanám, ezt oly rég óta nem tehetem.
Keresek én...ezt nem kell mondjad. Bár voltaképpen mit keresek?
Te tudod ki, s mi kell ahhoz, hogy szívem tényleg boldog legyen?

Ismertesd meg kérlek velem milyen ha nincs elmúlás,
Milyen, mikor szavak mögött nincsen semmi túlzás.
Őszinte és igaz lehet. Kérlek engedj hinnem ebben.
Ha az "örökké" sem jelent semmit, nincs értelme ennek.

Mosolyogj rám úgy, mintha igaz volna mindaz,
Mit szívedben oly régóta szavak nélkül ringatsz.
Találj rám akkor, mikor nem lát senki engem,
Mert egyszer és mindenkorra szeretni van kedvem.