Szeretett gyermekként...

Elsősorban Isten gyermeke vagyok.
Csak másodsorban bárki más.
Az életemet egyedül Jézusnak adom,
S Hozzá szól az összes imám.

Lehet, hogy valakinek a szülője vagy,
Jó barát és hűséges társ,
De, amit te Istentől kapsz,
Az felülírhat bármi mást.

Van egy hely, hol dolgozol,
De nem vagy te csak munkás.
Nem vezető, sem beosztott,
Istennél van az igazi munkád.

Lehetek én egy, olyan fiatal,
Kinek álmai hatalmasak,
Ki alkotni akar valami izgalmasat,
De érzem az kell, ami az Úr akarata.

Sokszor esik meg, hogy eltervezem a jövőm,
Hogy szívem arra vágyik, mi a vágyaimból jövő.
Néha úgy érzem csak szaladok az idő után,
S közben észre sem veszem, hogy lábam egy helyben áll.

Nem az a lényeg, hogy igazán éljünk,
Hogy teljesen kiteljesedjen a lényünk?
De hol lakik az élet? Én nem látom még,
Mert az otthonom nem a föld, hanem ott fent az ég.

Van úgy, hogy nézem, hogyan nő a fű,
Hogyan váltja magát a kedv és a derű.
Nézem és látom, ez nem lehet magától,
Csakis az egyetlen Mennyei Atyánktól.

Ha Isten előtt állunk nincsenek rangok.
Nincsenek szomorúságtól megtörve arcok.
Ha ott állunk előtte nem számít más,
Csak, hogy figyeltünk-e arra mit mond az Írás.

Elsősorban Isten gyermeke vagyok.
Nekem ez az igazi elhívás.
Hogy itt a Földön milyen szerepet kapok,
Ez nem változtat rajta semmi mást.