Körforgás

   Elfelejtünk. El akarunk felejteni. El kell felejtenünk. Az élet válogatva tárja elénk eme lehetőségeket. Van amibe nincs beleszólásunk, van amibe bele akarunk szólni és van, amitől szóhoz sem jutunk. Bukdácsolunk az elénk görgetett akadályokon, máskor pedig mindezek felett állunk. Van, hogy nem tudjuk mit akarunk, úszunk az árral és valahova kilyukadunk, és van, amikor tűhegynyi pontos elképzelésünk, vágyunk vezet minket az elérés örömteli gyönyöre felé. Van, amit megkapunk, de van, ami ha belegebedünk sem lesz soha a miénk. Ilyenkor továbblépünk, jobb esetben, vagy hagyjuk magunk a fájdalom tengerébe zuhanni, megfulladunk.
   Ha kell, alkalmazkodunk, újrakezdünk, a legjobbat próbáljuk kihozni a jelenlegi helyzetünkből. Fel kell ismernünk mi tartozik már a múlthoz, mit ad a jelen és mit tud nyújtani a jövő. Keresnünk kell a lehetőségeket, mert igenis az élet tár elénk ilyeneket. Nem baj, ha félsz! Nem baj, ha eleinte nem akarod a változást, ha leghőbb vágyad a veszteséged rejtekébe burkolózni! Az sem baj, ha sokáig tart, és könyörgöm, nem baj ha még mindig akarod! Eszedbe juthat, fájhat, de ne befolyásoljon! Ne felejtsd el, járnod kell tovább a választott utadon! Túl vagy rajta, tovább léptél, és már tudod, hogy képes vagy járni azon az úton, tudod, hogy csak a szíved játszik az elméddel egy elfuserált játékot.
   Néha elbizonytalanodunk, de tudnunk kell, ez egy pillanatnyi állapot, nem a valóság, a döntő része az ítélőképességünkenk. Az emberi élet értelme nem a magától jött boldogság érzése, van, hogy nekünk kell megtalálni az adott élethelyzetben, emberekben, történésekben rejlő boldogságunkat. Mert ez maradandó. Ebben odaszánás van, elméllyülés, ezt mi választottuk, akartuk és ámulatba ejtett, amikor ráleltünk.
Kérlek szeresd a jelent, éld meg a pillanataid, adj és tanulj meg elfogadni! Formáld magad és hagyd, hogy formáljanak! Alkalmazkodj! Az új érzéseidet, gondolataid, tedd magadévá! Engedd át magad nekik, meríts erőt a múltból és építsd meg a jövődet!