Karcok
2022.03.10
Az a sok este, amiket egyedül töltöttél, s reggel kisírt szemmel ébredve rádöbbentél a valóság ugyanaz, amiben tegnap éltél.
Mikor valaki azt éreztette veled, nem vagy elég jó.
Mikor valaki azt mondta, úgy sem fog sikerülni.
Megbuktál matekból.
Mikor belemész kapcsolatokba, azért, mert a lelked üres, és úgy érzed neked már mindegy.
Mikor apád elhagy.
Egy kimondott szó, amit nem mondasz őszintén.
Minden alkalom, mikor a tükörben a saját szemedbe nézel.
A megvető tekintetek, amik rád szegeződnek.
Az egyedül töltött szünetek az iskolában.
Mikor egy barát hátat fordít.
A csalódottság anyukád szemében, mikor rád gondol.
Mikor feladod önmagad, csak, mert nem akarsz megbántani másokat.
Mikor reggel a telefonodra nézve látod, hogy nem keresett az, akitől vártad.
Mikor nincs kihez szólnod.
Mikor lenne kihez szólnod, de már nem tudsz mit mondani.
Mikor az öngyilkos gondolataidat próbálod leküzdeni.
Mikor anyukád rákos lesz.
Ma újra csalódsz abban, aki a legfontosabb neked.
A barátod elhagy, mert már nem kellesz neki.
Mikor a külsőd miatt csúfolnak.
Mikor valaki azt mondja nem szeret viszont.
Nem vagy normális.
Fura.
Mikor bűntudatod van.
Mikor kételkedsz mások szeretetében.
Mikor magával ragad a zokogás.
Mikor kérdezik miért vagy közömbös, pedig pont miattuk lettél az.
Mikor rájössz, hogy nem olyan ember vagy, amilyennek gondoltad magad.
Megbánás.
Karcok a kezeden, karcok a szíveden.
Senki nem látja, senki sem tudja mennyit jelentenek neked. Nem csupán emlékek. Ezek formáltak olyanná, amilyen vagy.
Remélem a többieknek jobban sikerült.