Jézus Ő, a hibátlan

Ismerni Jézust nem egy múló érzelem,
De lehetőség van rá, kérlek szépen élj vele.
A hitem néha igen, de inkább meg én nem éltem.
Másnap is lesz esély, én őszintén ezt reméltem.

Mindig jött az "igen, holnaptól ez más lesz",
De egyszer sem lett ilyen, megszoktam én már ezt.
Nappal minden jó volt, de esténként én féltem,
Mert tudtam, hogy a halál bármikor utolérhet.

Ilyenkor csak annyit tettem, megnéztem egy filmet,
Mert nem tudtam már kimondani azt a szót, hogy Isten.
Volt olyan, hogy visszatértem, beláttam én hibáztam,
S hogy szívemre ez idő alatt még csak nem is vigyáztam.

Azt hittem, ha szeretnek, majd akkor minden jó lesz,
De egy kapcsolatba belemenni nem mindig a jó terv.
A sebzett szív, ha be is gyógyul, mégsem feled el.
Már megtanultam, egyedül az Istent keresem.

Bármit megtehettem én, de mégsem voltam szabad,
Mert a bűnök izzó kelepcéje bűzlik is meg ragad.
A gondolatnál kezd barátom, ha jön elő, hát öld meg,
Mert a lejtő ugyan hosszú még, de le visz csak és föl nem.

Sokszor volt, hogy önfeledten dicsértem én az Urat,
De másnap mégis úgy ébredtem, hogy a tükör mást mutat.
Én bűntudattól átitatva haladtam az életen,
De elég legyen ebből már, én ezt már nem élvezem.

Őszintén, már meguntam, hogy össze-vissza cikázzak,
S tudom ott fent van az Isten, ki hallgatja az imámat.
Lerendeztem magamban a felesleges vitákat,
Mert van már aki bennem él, Jézus ő, a hibátlan.