Futok a Célhoz, s fut a Cél hozzám

Annyi mindent szeretnék kérdezni,

Hogy belekezdeni sem tudok,

De szeretném most megérezni,

Milyen, mikor karodba futok.

Nem akarlak elengedni, de áradnak a folyók,

És ki tudja mikor jönnek legközelebb hajók.

Ha majd megint ott leszel a túloldalon,

Kérlek integess, s mondd "mindjárt ott vagyok".

Olyan hamar telik az idő,

S közben egyre jobban fogy az erőm,

De, mikor már szólni sem tudok,

Emlékeztess, hogy nem álltam meg, futok.

Mert, ha elesek is és fáj nagyon,

Feladni mindent, akkor sem fogok.

S tudom, ha vízen mennék Hozzád

Nem esnék bele, erősen fognál.

Szeretem, hogy mikor futok feléd

Kitárod mind a két kezed.

Egyenes utat terítesz elém,

Mely egészen a Mennyekig vezet.

Este a szobámban egyedül vagyok,

Mégis, mintha beszélnének hozzám angyalok.

Mintha suttognának a fülembe,

A hitnek az erejét üzenve.

Mert nem ért véget a nagy utazás,

Ezernyi csoda várva vár rám.

Egyszer majd egészen célba érek,

S hálás leszek, hogy volt esélyem.

Esélyem egy szebb életre,

Esélyem az örök életre.

Van kegyelem, akarod-e?

A hit nemes harcát megvívod-e?

Ez nem azt jelenti, hogy erős vagy-e,

Hanem, hogy életed Jézusra bízod-e.

Sokszor nehéz dolog és nagy kihívás

Rájönni, hogy egy út van, nincs más,

De ha küzd az ember, hisz és remél

A Földön is a Mennyekig ér,

Mert van egy híd a két világ között,

S a nap mindig süt a nagy felhők fölött.

Ezért majd ha ott leszek Veled, ahol nincsen sírás,

Mikor már teljesen beteljesült az Írás,

Ugye ott fent is fogod majd a kezem,

Miután végleg letörlöd két könnyes szemem?