Eposz a teremtéshez

Ember vagyok.

Néha mellbevág a kétely, hogy létezem,

De létezni kell, hogy mindezt mégis megértsem.

Ember vagyok…

Ezt éreznem kéne?

Benne van testemnek DNS-ébe?

Ember vagyok.

Én "csak úgy" kaptam…

Én nem kértem, s cserébe semmit sem adtam.

Ember vagyok?

Egyáltalán mit jelent e szó?

Valami, ami két kézzel megfogható? Felfogható?

Ember vagyok.

Teszem, amit kérnek.

Megfelelek az elfogadott társadalmi képnek.

Ember vagyok?

Te így tekintesz rám?

Vagy úgy látsz, amilyennek mutatni akar a világ?

Ember vagyok.

Egy nagy dolog parányi része,

Két élet együttes kiteljesülése.

Ember vagyok.

Olykor én is félek,

Hogy nem hagyok majd igazi jelentősséget.

Ember vagyok.

A hibáimból élek, s hogy jobb leszek-e, nem ígérem.

Mégis hordozom magamban a teremtés adta szépséget.