Elfogadás

   Az elfogadás az egyik "legtrendibb" szó napjainkban. Na de miért is vált azzá? Mert az emberek boldogságának kulcsfontosságú eleme. Azonban nem csak most, hanem a történelmet tekintve folyamatosan.

   Kialakultak az elfogadás kivívása érdekében mozgalmak is, például vallásért, a női egyenjogúságért, szavazati jogunkért, különböző rasszokba tartózókért, valamint a megszokottól eltérő identitásúak és egyéb szexuális beállítottságuakért. Az egyénben izzó elfogadás iránti sóvárgás vált társadalmi szintűvé.

   De mi a határ? Mikortól káros? Vajon jó ha adott csoportok érzelmi alapjaira építjük társadalmunkat? Fenntartható? Mikortól erőltetett? És mikortól válik az elfogadásra kényszerített egyén elnyomásává?

   Elfogadom a véleményed, a gondolkodásmòdodat, kérlek te is fogadd el az enyémet. Ne sértődj meg, ne vedd tàmadásnak. Az elfogadás nem feltétlen egyetértést jelent. Sokkal inkább a kölcsönös tisztelet egyfajta kimutatása. Nem akarok elfogadni mindent. Vannak saját gondolataim, meggyőződéseim, világról alkotott képem. Vágyom az Isten adta belső világom önálló kibontakozására.

   Az elfogadás felszabadít, de van, hogy megbélyegez. Az elfogadással jót, de rosszat is tehetünk. Az életben vannak olyan szituációk, amikor egy másik személy cselekedeteinek, tulajdonságainak támogatása helyett, nemet kell mondanunk. Hiszen ösztönözni kell mindig a fejlődésre, ha valakinek igazán jót akarunk, akkor ez az, amivel fogunk tudni segíteni. Ha nem kíván a segítségből, akkor egyszerűen csak hagyjuk őt békén. Az ő élete, az ő dolga, az ő szabályai.

   El kell fogadni ha van ami/aki más, ezzel egyetértek. Azonban véleményem szerint hibás társadalmunk alapjait ilyen szinten érzelmi alapokra helyezni. Sosem fogunk tudni mindenkinek megfelelni, eleget tenni. Az ellentétek határa túlontúl magas a különböző életfelfogású csoportok között, mintsem meg tudnánk azt ugrani.

   Elegem van abból, ami napjainkban folyik. Elegem van abból, hogy meg kell fontolni kimondhatunk-e bizonyos szavakat, anélkül, hogy ne sértsünk meg véletlenül se senkit valamelyik fajta csoportból. Röhejes az egész, ami a filmekben is folyik...olyan könnyen sütik rá bárkire, hogy rasszista, vagy homofób, mintha csak cukorkákat osztogatnának.

   "Élni és élni hagyni." Mindenki törődjön a saját dolgával, építse és dolgozzon magán. Annyival egyszerűbb lenne az élet, ha nem folyton a másikban keresnénk a hibát, ha lenne elég bátorságunk önmagunkkal is szembenézni, ahelyett, hogy állandóan mások hibái mögött bujdosnánk. Én elfogadlak téged, te fogadj el engem és lépjünk tovább.