Éjfélt üt az óra

Ez így gyönyörű.- mondta az élet,

És nem vethetsz fel neki kérdéseket.

Mégis, valami idő paradoxon,

Hogy érzem, hisz jobb ott,

De megfoszt és megront a képzelgés?!

Holnap tán' egészen szégyellném.

Ha többször is élnénk és

Csak Te, meg csak én, akarnám.

Ha kérdeznél engem és csak Te,

meg csak én, meghallanál.

Tudnád hogy perdül a bőrön,

Mi serdül, az aranylánc.

Az én lennék.

S Te néznél az ágyból,

Egy lányt, aki táncol.

-beleremegnél.

Ha tegyük fel holnap már más,

mint a "most van"

-Megijednél?

Lehet, hogy máshol, más félét táncol,

- az idősík lángol,-

De az is én lennék.

Engem is szerethetnél…

De nem Te, és nem én,

A "holnap" a miénk,

A jelen ébrenlét.