Szépségét az ősznek 

Szépségét az ősznek látod-e már?                                 

Felnőtt-e a serdülő ifjúság,

mi nemrég mèg rügyeit hordozta,

s mára már barnul kis foltokban?

Érzed már a változó természet illatát,

a száguldó vad szelek pillanatát?

S ha lehunyod szemed és meg meg állsz,

érzed-e ahogyan megmozdul a világ?

Hűvös idő van. Legalábbis reggel,

mikor a nap èpphogy csak felkel.

Mikor a föld még nem árasztja melegét,

mikor a nap még nem találja szerepét.

Hajnali köd lebeg szemem előtt éppen,

fényt áraszt a halvány napsugár az égen.

Sétálok az úton, iskolába megyek,

de lelkem lèptei inkább a felhők felett.

Nézem azt a fát, szinte már bámulom.

Ismerem a titkát, de soha el nem árulom,

hogy ha ráfigyelmezem felém integet,

mikor lágy szèlben gyengéden lengedez.

Bárányfelhő borította kèklő ég alatt,

kisgyermek üldögél, s olyan gondtalan.

Gyermeki szívvel a felhőkre tekint,

gyermeki szívvel ez egy igazi kincs.

Neki az ég mesél kedvesen, szépen,

az ezernyi mókás felhőcske kèpen.

Ő látja milyen az igazi élet,

ès értékeli a valódi szèpsèget.