Fordított roham ár

Kérlek mondd el majd, amikor nem tudnám,
hogy honnan indult el, s merre járt.
Kérlek, hogy szólj hozzám, amikor nem tudnám,
Hogy ki voltam rég, s kivé lettem már.

Nem kell, hogy nézz, nem kell, hogy láss,
Míg szíved tudja még, hogy merre tart a jó irány.
Nem kell sok pénz, nem kell sok tárgy,
Csak szemed ragyogjon, s égjen benne sok-sok láng.

Ha egyszer elmondom, hogy miket éltem át,
Ugye eljössz majd, s velem leszel, mint jó barát?
S ha egyszer úgy döntök, nem megyek oda már,
Én akkor holnaptól megfordítom az idő rohamát.

Most kell, hogy úgy élj, most kell szeress,
Ha visszagondolsz hibákat soha ne keress.
Nem kell a múlt, csak régi kép csupán,
S te mindig arra nézz, mi jön majd ezután.

Mikor ott leszünk, amit nem ismerünk,
Akkor tudjuk majd, egy úton megyünk.
S ha visszanézünk, majd jókat nevetünk,
Mert hátra nem megyünk, s mindig feledünk.