Az éjszaka gondolata

     Éjszaka van. Csendben a házban, szobákban vagyunk. Azt csinálunk, amit csak akarunk. Nem tudja meg senki. Nem kérdeznek rá. Az egyetlen ki megkérdezné önmagát nyugtatva a sötétben lapul.      

     Fekszem. Aludni akarok. Mellettem a Netflixen egy újabb sorozat fut. Nem akarok csendet, nem akarok magányt. Nem akarom újra és újra átélni mik történtek a nap folyamán. Nyugalmat akarok, kikapcsolódást. Más akarok lenni, egy közülük, kiket milliók néznek, az akarok lenni, mert elveszve a milliók közt nem talál rám senki.

     Hallok egy zajt, - ohh csak a radiátor... vagy nyugtalan lelkem mi széttépve mindent, a felszínre hatol. És akkor gondolkozom. Eddig tartott a hatás, mi minden nap elhagy, mégis, mint a szerelem őrültje ragaszkodom hozzá. Nem akarok csendet, nem akarok magányt. Nem akarom újra és újra átélni mik történtek a nap folyamán.